Szeretettel köszöntelek!

Eszti vagyok, van, akinek Eszter és Eszterkém.:)

Milyen érdekes belegondolni abba, hogy milyen sokfélék vagyunk és mégis mindegyik énem én vagyok.

Ebben látom a gyógyulás útját: átszeretni az összes részünket és helyet adni minden érzésnek.

Szemléletmódom

Gyerekként mindig kicsit kívüállónak, furcsának érzetem magam a többiekhez képest. De a spirituális világban otthont találtam magamnak. Úgy éreztem, hogy bármilyen 'furcsa' is vagyok, ebben a nem hétköznapi világban elfogadásra találok. Elfogadnak engem is, de a legfontosabb, hogy magamat is elkezdtem elfogadni.

Később megértettem a furcsaságom. Ami nem is furcsaság vagy kívülállóság volt, hanem traumák miatti elszigetelődés, és a meg nem értettség miatti elhatárolódás másoktól.

A szívemen keresztül vezetett, és vezet azóta is az út.

Elkezdtem együttérezni magammal, gyengédséggel fordulni a megsérült részeim felé. Türelemmel és óvatossággal bontogattam ki azokat az emlékeket, amiket mélyen zártam el magamban, hogy ne érezzem a fájdalmat.

Mára úgy gondolom, hogy ez egy védekezési mechanizmus volt, amit a fájdalom ellen fejlesztünk ki. Ez egykor szinte életmentő volt, azonban hosszútávon nem egészséges.

Azt vallom, hogy nem vagyunk felelősek azért, ami gyerekként történt velünk, de a mi felelősségünk, hogy felnőttként mit kezdünk ezekkel a sebekkel. Elnyomhatjuk őket vagy választhatjuk a gyógyulást.

A gyógyulás nem egyszerű út és nem is lineáris. Felhoz régóta fájó emlékeket, nehéz érzéseket, haragot, félelmet. Elbizonytalanodunk és néha összezavarodunk. Küzd az elménk. Haladunk és aztán látszólag nem haladunk.

S egyszer pedig eljön egy nap, amikor már nem éget a fájdalom, könnyebben tudunk levegőt venni és békében tudunk lenni a múltunkkal. A gyógyulás nem egyszerű út, de semmihez sem fogható az a felszabadultság, amit elérünk általa.

Ezen az úton pedig olyan jó, ha van mellettünk valaki, aki őszinte együttérzéssel tud segíteni minket, amikor nehézben vagyunk, vagy éppen velünk tud örülni, amikor könnyűben vagyunk.

Örömmel kísérlek utadon, ha érzed a hívást.:)